+++

nos már mintegy hat nap telt el, sokminden történéssel. immáron majdnem két hete fosztogatom barcát és rakom bele magamba amit lehet, mert ám sokmindent talál ágnes, mi szemszájnakingere.

nade ööö ott tartottam, hogy beköltöztem....iggggen,...aztán meg új szobámat ünnepelvén főleg magyar származású újdonsült kis társammal 2-3 nap gátlástalan tengerparton való fetrengés, marokkói szendvicsfogyasztás, abszint- illetve cazallaivászat, utcán való féktelen kelet-európaiként való viselkedés következett. aztán gondoltam egyet és hivatali ügyek ibérikus gyorsasággal való intézését és a szükséges papírok megszerzését követően féktelen curriculum vitae-nyomtatás vette kezdetét, majd azok elosztogatása (személyes reprezentáció során) a legkülönfélébb helyekre, úgyismint irish pubokba, szimpatikus lokális bárokba, vegetáriánus ételekkel szolgáló éttermekbe (mert oda nem járnak a katalánok okos mód), fagylaltozókba, valamint giccseket áruló turistaüzletekbe. sőt, még a starbucksba is (de csak viccből). az egyik újonnan nyílt olasz felségtulajdonban álló fagylaltozda kínálta magát azonnali kezdéssel.

be is álltam már másnap (tegnap) du 3 órától 5-ig fagylaltot mérni. a különleges fagylaltscoopolási technikák elsajátítása olaszéknál több órás tanfolyam keretében zajlik. mer ám nem mindegy, hogy 80 grammos az a szerencsétlen gombóc, avagy 100. az olasz precizitásnak illetve kapzsiságnak eddig még nem ismert oldalával kellett szembesülnöm. találkozó ürügyén elmehettem pár órára fonnyadt olasz főnöknőszemély karmai alól. este kilenckor visszatértem jómunkásleányként, felcsatoltam kis egyenruha-előkémet, de a főnökasszony szigorú tekintete által okozott stresszállapotban képtelen voltam 100%-osan teljesíteni (tudniillik nemtöbbsekevesebb 80 gramos adagokat kimérni, csúcsosan, gusztusosan), ezért meg is kaptam a magamét. a digónő nem értette, hogyan nem jegyeztem meg elsőre, miből is áll a frappé meg a mishkolakkkkhpuf meg a nemistudom mi volt még ott (what are you gonna tell the people what you’re selling anyesz? – tette fel a kérdést számtalanszor). aztán elbeszélgettünk az életről és kedvesen búcsút intettünk egymásnak, mert ő egy évre vesz fel embert én meg bizonytalankodást színlelve egómba jócskán belegázoló felettestől való megszabdulás reményében az ajánlatot végül elutasítottam és két adag ingyenfagylalttal távoztam a helyszínről.

eztán újfent boldog munkanélküliként csatlakoztam szintén lúzer embertípust képviselő magyaromhoz (azóta lopott kerékpárjának lefüleléséért egy éjszakára börtönbe kényszerített pálgerihez), akivel a barcelonai szigony utcában található kellemetes bár borkínálatával vígasztalódtunk. a mai nap folyamán állásinterjúm lesz, telefonos ügyfélszolgálat tán. egy másik –magát a ramblán kínáló - fagylaltozóban is rendkívül megszerettek és kérték, mindenképp oda álljak be mérni, de keveset adnak és sokat kell érte gürcölni. egyelőre még válogatok, majd végül gyorsétterem-takarítást, illetve éjjeli portáskodást fogok vállalni.

This entry was posted on 2006. szeptember 12., kedd at 4:20. You can skip to the end and leave a response.