<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar/5629461389153627505?origin\x3dhttp://rendbezsoli.blogspot.com', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>

+++

 

bólintott

2007. június 17., vasárnap

Utolso bejegyzesem ota talan ket hetet toltottem Barcelonaban. Csaladi kotelessegek szolitottak el innen, ahova mindahanyszor megkonnyebbulve es orommel tertem vissza. Londoni exkurziom veglegesitette bennem azt az allaspontot, miszerint valoban jol tettem, hogy nem oda mentem tanulni, ahogyan azt eredetileg terveztem. Micsoda dolog az, hogy nyaron is oszi ido legyen...keptelenseg es idiotasag.

Munkahelyem szabadsagolasi szabalyai alol adocsalokat meghazudtolo fondorlattal bujtam ki. Nem adtak meg ket het joval elore jelzett szabadsagot, mert nem, mert csak. Erre fogtam magam, s szineszi kepessegeim hatarait feszegetve nyogve-recsegve ultem bele a katalan haziorvosom szekebe, majd lumbagora panaszkodtam. A doktorno bolintott, majd kiirt 10 napra, mely pontosan lefedte azt az idointervallumot, melyet szabadsaggal szerettem volna tolteni. Ekkor utaztam el szekesfovarosunkba, mely szinten meteorologialiag fogott meg leginkabb: ugyan leszogezhetjuk, hogy ott is meleg van, de ott nincs nagy vizfelulet, mely legaramlataival kellemesse tegye azt. Az otthon toltott ot nap alatt sikerult megszabadulnom ket akkor mar porlasig rohadt fogtol, melyek helyen keletkezo lyukkal szivesen eljatszik nyelvem, ha nincs mas dolga neki. A doktorbacsi odaadta joszivusegbol a fogaimat, hadd mutogassam milyen rusnyasag tortenik akkor, ha nem mos fogat az ember minden etkezes utan. Szokasos otperces filmelmelet vizsgam utan mar masnap rohantam vissza a nyugalomba es bekessegbe, ahol mar tenyleg nem volt mas dolgom, csak a seggemet suttetni a playan.

A poloskak kerdeset a regmultban elhelyezett rovarirtobomba sem oldotta meg, ezert mar radikalisabb modszerekkel igyekeztunk a csipesek okozta fajdalmak es a verszivo rovarok agyunkban valo konstans jelenlete miatt keletkezett idegosszeroppanast elharitani. IGEN KIS BUZIK, GYOZTETEK! MEGFUTAMODTUNK! Kidobtuk az agyat az osszes hobelevanccal egyutt az utcara (s mar csak halk imaszoval kerhetjuk a joistent, hogy ne vigye el valaki, akinek megtetszett latszolag jo allpotban leledzo matracunk). Mink magunk agy nelkul maradvan pedig felkoltoztunk hazunk tetejere egyeb parnakkal, takarokkal es baldachinokkal (Marokko style), ahol egy igen kellemes gombaval tarkitott egesz napot sikerult atfetrengeni. A tetoteraszi infrastrukturat hazimozival bovitettuk, melyet szabadteri agyunk elott pakoltunk ki. Csodas. Na igy lakunk mostan, meg egy darabig, mig nem lesz megint valami, amire fekhetunk.

A nagylepteku Sonar fesztival ellenpontjakent egy mocskos, poros, a szerencsetlen szintetikus agyu ember kozlekedeset kulonbozo akadalyokkal (tegla, falapok, tabortuz) megszort terepen megrendezett Antisonarra latogattunk el a minap. Itt a "ne fizess sok penzt a Sonarert, inkabb hallgass hasonlo zenet fos minosegu hangfalakrol sokkal szetkeszultebb emberekkel egyutt" volt az iranyado filozofia. A technotol a reggae-ig bezarolag lehetett vonaglani a kellemes husito ejszakaban. Ide elvittunk sok embert magunkkal, es igen szep mulatozast kerekitettunk, majd tavoztunk a helyszinrol ugy delelott tajekan.

Igy esett.