<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar/5629461389153627505?origin\x3dhttp://rendbezsoli.blogspot.com', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>

+++

 

kanarimadar

2007. november 12., hétfő


hirtelen iszonytato vonyitasra ebredtem a vasarnapi nap, es nem tudtam gyermeket gyilkolnak, vagy eppen ruhaszaritokotellel fojtogatnak egy kutyat. nos, ez utobbihoz allt kozelebb ami valojaban tortent: egy szerencsetlen ven kutya veszitett egyensulyt es esett le teraszarol, majd megakadt az alatta levo ablak ele kihelyezett teregetore, s azon is egy nejlonboritasra, ahol keserves segelyhivo orditozasba fogott. En kivancsi termeszetembol adodoan kineztem az ablakon, megis que pasa. az akkor mar szemfulesen kisomfordalo, ambar igen buta argentin szomszedunk egy tizmeteres szakadekot athidalva probalt a kutyahoz ferkozni, de ott mar csak a joszandekot lehetett ertekelni, a megoldokeszseget nem. en leven tul messze az esemenyektol, es tul keson erkezven mar csak azt lattam, hogy a kutya idegesen szukol a nejlonon, amitol egyre inkabb a szelere kerul, a veszelyesen tatongo melyseghez egyre kozelebb. a kutya koversege es edzetlen panel elete miatt persze nem tudott kellokeppen kapaszkodni semmibe, ezert lepuffant sok metert az udvarra, ahol szornyhalalat lelte, s kimulott az e baleset szornyu vegkimenetelekeppen. nagyon fajt nekem a kutya pusztulasa, es ezert meg sokaig figyeltem, mi fog tortenni. argentin emberunk nyugtazta, hogy o mar tenyleg nem fog koteltancolni a kutyaig, hisz az mar meghott, ezert bement tangot hallgatni. majd a furunkulusagyu oreg rihe, kinek ablaka elott vonyitott a kutya vagy ot percen keresztul (tehat lett volna eleg ideje, hogy egyszeruen csak kinyuljon es bevegye az allatot) 10 masodperccel a kutya leeste utan kinyitotta ablakat es alszornyulkodest szinlelve ingatta fejet, hogy "Jjajajjajaj SZEGENY KUTYA jaj leesett jaj jaj!" En az igazsagtalansag ellen mindekor fellepo kisdobos haragjaval orditottam le neki, hogy "nem tudott volna esetleg elobb segiteni ezen az allaton?!", de az lelkiismerettol furdalva csak annyit birt mondani, egy hitvany hazug ember remegve szavakat poko hangjaval "dehat epp akkor ertem oda", utana meg mar csak az altalam haragosan bevagott ablakon keresztul hallottam evodni hangosan, probalta magat meggyozni, hogy tenyleg nem o volt a hibas az egeszben. Pedig o volt, es ezt tudtuk mindketten. akkor megfogadtam, ha majd o esik ra a sajat szaritokotelere es vonyit hangosan segitsegert, akkor meg meg is dobalom tojassal, hogy rosszabb legyen neki, nemhogy meg segitsek is, nahogyisne! a lifthofban felakasztott sarga kanarimadar is szemtanuja volt az esmenyeknek, aznap meg zavartan ingatta jobbra-balra a fejet, mert tudta pontosan: ez volt a legizgalmasabb dolog, amit ebben a betoncsapdaban elete soran valaha lathat majd.
a gazadasszony hazateresekor mar a lepcsohazban fogadtak, hogy tessek kollektalni haziallata tetemet az udvarrol, mert el fog kezdeni szaglani hamarost. aztan mar csak a siras viszhangzott.

PS: vettem egy legpuskat es nagyon boldog vagyok vele.