telviz
2008. január 7., hétfő
jo jo, tudom, tudom. igen, igen meg mindig itt vagyok. viszont hat azota csak a telviz idejen szokasos bohosagokkal tudok eloallni, s figyelmezteteskeppen: jelentos valtozast a tavalyihoz kepest NEM tudok felmutatni.
tortent egy szep nap, hogy barlatogatasi szokasaink egyik legundoritobbika vett erot rajtunk. erik barjaba tevedt az emberfia, mert ott lehetett megtalani a diplomaciai okokbol ottartozkodo "erik barati kore"-nek legkevesbe sem nevezheto embercsoportot, kik kozul egy-kettovel igenis lehetett jokat pezsgozni. Igy is tettuk. Gergely konyokenek kiszamithatatlan mozgasa semmi jot nem igert, mar az este korai szakaszaban rakezdett az "en kis hideg kezem a nyakamra teszem" elnevezesu koreografiara, ennek eredmenyekeppen a kozeleben tartozkodo poharak mind a foldre kerultek, s tobbet nem lehetett oket tobbe poharaknak nevezni. Az uvegtormelekhegy csak not es nott, mire Erik, a foldimogyoro-meretu aggyal megaldott csippendel amerikai (aki egyben a bar tulajdonosa is) igy szolt hozzam: "NEZD, a fiunak mennie kell!" Mondataim, melyek olyan ervrendszerben probaltak ertelmet talalni erik cseppet sem csillogo szemeben, mint a "a barok es szorakozohelyek egyik lenyegi kovetkezmenye az, hogy reszeg emberekkel telnek meg, akik aztan neha eltornek egy-egy poharat", nem vezettek semmifele eredmenyre. Erik nem volt hajlando mas mondatra emlekezni szukos barosszokincsebol mint a "de neki mennie kell", "de o tul reszeg" es "de tudod, hogy nem ez a lenyeg!". Ezek tenyleg megtorpedozhatatlan argumentumok voltak, belattam en is. Szomoruan elbucsuztam, es fulonfogva hazavittem a kis gerit. Ujevi fogadalmaim koze par nappal kesobb feljegyeztem a kovetkezot is: "bojkott erik barjara!"
...a szilveszter ejszaka ugyan megis ugyanott kezdodott, de valojaban csak akkor telt be a pohar... az ejfeli tizenketto siri csendben, egy-egy kurjantassal tarkitva esett, majd utana nemsokkal rakakaozott erik baratunk szokasos joizlesu repertoarjabol kivalasztott JAMM POPP IT UPP POPP THE JAMM kezdetu szamra. akkor meg azt gondoltam, a nemsokkal elotte leguritott pezsgo madj hamarost kifejti hatasat, de ugy tunt, tevedtem. A notak egyre inkabb nyolcvanas evekbelibbek lettek, a hangulat egyre MILF-esedett, s a csipomozgas hamarosan lanyhulni kezdett. Aztan kezdodott az emelyges, majd az "AZONNALTAKARODJUNKINNEN" hirtelen ramtoro erzese...a kint uralkodo hidegben legalabb mar nem volt jampoppitup, se tom jones, se lofasz, csak... hideg.
a kovetkezo allomas egy foglalthaz volt, ahol hasonloan elmes kis szamok, amde az elozo helynel mintegy 40-szeres mennyisegu ember emelte addig sem javulo hangulatomat. Amikor azonban lesujtott a "Uh oh, we´re in trouble, someone come along and they burst our BUBBLE" c. dal a Shampoo eloadasaban, azt gondoltam, valami baj van Barcelonaval. Eztan mar okosabb voltam, s az akkor mar hasznalhatatlan reszegsegu fiukat David lakotarsamhoz hurcoltam, kinek jo otlete akadt: a Paloma otbe oda menjunk, oda legalabb lehetett. kedves, beszelgeto emberek, sok feles, s a terem kulonbozo reszein elalvo szilveszteresti partnereim osszeadva a jo szorakozas biztos zalogai voltak. szedulesemen egy ido utan sajnos mar nem tudtam felulkerekedni, pedig valoban probaltam beszelgetni, de nem ment, eskuszom.
reggeli 6-7 fele megfutamodtunk az ejszaka elol, s masnap mar csak azzal kellett torodni, nehogy ehen vesszunk ösmeg.