+++

mint azt már többen is tudjátok, sikerült állást szereznem már mintegy ha jól számolom 7 napja... hát igenigen. egy félreesőbb, ámbár mégis központi fekvésű irish bar fektette belém bizalmát, mert nem voltam rest azt hazudni rebbenéstelenül hogy egen egen persze már lehúztam éveket a jó öreg vendéglátásban khömmmhökmmm. önéletrajzomat elfelejtettem leadni, de keith manager azt mondta öltözzek feketébe azonvást és álljak a csapok mögé. mondtam jó.

azóta ott vagyok, nem rúgtak még ki, de mivel a legkülönfélébb ostobaságokkal állnak elő a vendégek italok terén, én inkább a flooron rohangálok és szedem a poharakat, viszem ki az ételeket, illetve vakarom bele nyálcsorgatva a maradékokat egy kukába. csapolni meg kávémasinát operálni tudok faszán. igen milán, guinesst is meg murphy'st is meg paulanert is tok, pedig azokat nehéz szépre meghabozni ugye. egyszer megkaptam már a felső, nyugodt és családias hangulatú pultot egyes egyedül, de talán kifigyelhették, hogy kedves barátom café con lechével való kiszolgálása ellenérték átadása nélkül történt, így leküldtek a pokolba, ahol kutyafejű írek locsolnak sörrel, vagy artikulálatlan hörgésekkel kommentálják a meccset, ahelyett hogy pálmafákat néznének a buta arcukkal. ezen a helyen 8 órákat dolgozom, de kapok enni közben a spanyol séftől jókat.

aztán meg hol ezzel, hol azzal nézegetjük órákig a hímringyókat a ramblán, akik rózsaszín golfshirtös pappereket kapnak el, és erőszakkal megmutatják nekik újonnan pumpált műmelleiket, amihez természetesen jár a kuki is. netán leülünk egy buszmegállóba és onnan irányítjuk a plaza catalunya turistaforgalmát ideig-óráig. vagy efféle ínyencségek. persze a leírhatónál sokkal szebb és átláthatatlanabb cuccok ezek, de ebbe most ne menjünk bele és hogy hol kötök ki a végükön, na abba meg pláne ne.

magyar padreként megkeresnek a wiwen páran (idegenek), hogy jajde mit csinálok én itt, mert ők is jönnek. ezek közül kolovratnik nagyonhíres (bár én sose láttam) színészkrisztián bizonyult a legkitartóbbnak, aki felhívott, találkoztunk és természetesen olivareklámjának leforgatása után azzal bíztatott, hogy egzotikus zsidóarcként tömegbe jó lehetek, majd egyszer csak. na majd mondom hol kell nézni.

nos már mintegy hat nap telt el, sokminden történéssel. immáron majdnem két hete fosztogatom barcát és rakom bele magamba amit lehet, mert ám sokmindent talál ágnes, mi szemszájnakingere.

nade ööö ott tartottam, hogy beköltöztem....iggggen,...aztán meg új szobámat ünnepelvén főleg magyar származású újdonsült kis társammal 2-3 nap gátlástalan tengerparton való fetrengés, marokkói szendvicsfogyasztás, abszint- illetve cazallaivászat, utcán való féktelen kelet-európaiként való viselkedés következett. aztán gondoltam egyet és hivatali ügyek ibérikus gyorsasággal való intézését és a szükséges papírok megszerzését követően féktelen curriculum vitae-nyomtatás vette kezdetét, majd azok elosztogatása (személyes reprezentáció során) a legkülönfélébb helyekre, úgyismint irish pubokba, szimpatikus lokális bárokba, vegetáriánus ételekkel szolgáló éttermekbe (mert oda nem járnak a katalánok okos mód), fagylaltozókba, valamint giccseket áruló turistaüzletekbe. sőt, még a starbucksba is (de csak viccből). az egyik újonnan nyílt olasz felségtulajdonban álló fagylaltozda kínálta magát azonnali kezdéssel.

be is álltam már másnap (tegnap) du 3 órától 5-ig fagylaltot mérni. a különleges fagylaltscoopolási technikák elsajátítása olaszéknál több órás tanfolyam keretében zajlik. mer ám nem mindegy, hogy 80 grammos az a szerencsétlen gombóc, avagy 100. az olasz precizitásnak illetve kapzsiságnak eddig még nem ismert oldalával kellett szembesülnöm. találkozó ürügyén elmehettem pár órára fonnyadt olasz főnöknőszemély karmai alól. este kilenckor visszatértem jómunkásleányként, felcsatoltam kis egyenruha-előkémet, de a főnökasszony szigorú tekintete által okozott stresszállapotban képtelen voltam 100%-osan teljesíteni (tudniillik nemtöbbsekevesebb 80 gramos adagokat kimérni, csúcsosan, gusztusosan), ezért meg is kaptam a magamét. a digónő nem értette, hogyan nem jegyeztem meg elsőre, miből is áll a frappé meg a mishkolakkkkhpuf meg a nemistudom mi volt még ott (what are you gonna tell the people what you’re selling anyesz? – tette fel a kérdést számtalanszor). aztán elbeszélgettünk az életről és kedvesen búcsút intettünk egymásnak, mert ő egy évre vesz fel embert én meg bizonytalankodást színlelve egómba jócskán belegázoló felettestől való megszabdulás reményében az ajánlatot végül elutasítottam és két adag ingyenfagylalttal távoztam a helyszínről.

eztán újfent boldog munkanélküliként csatlakoztam szintén lúzer embertípust képviselő magyaromhoz (azóta lopott kerékpárjának lefüleléséért egy éjszakára börtönbe kényszerített pálgerihez), akivel a barcelonai szigony utcában található kellemetes bár borkínálatával vígasztalódtunk. a mai nap folyamán állásinterjúm lesz, telefonos ügyfélszolgálat tán. egy másik –magát a ramblán kínáló - fagylaltozóban is rendkívül megszerettek és kérték, mindenképp oda álljak be mérni, de keveset adnak és sokat kell érte gürcölni. egyelőre még válogatok, majd végül gyorsétterem-takarítást, illetve éjjeli portáskodást fogok vállalni.

Na többek (Wojtonowski Bálint) kérésére írok azoknak, akiket esetleg érdekelhet sorsom alakulása itten BCN-ban. Ha kihagytam valakit, az szóljon vagy adja át ha kérdezik: ööö hol van Ágnes?

nos megérkezésem és találkozásom svéddel (aki azt hazudta nekem, 28 éves, holott 23-nak néz ki, mindemelett valójában 35) majd elit lakásában való két napi létezésemet egy a svéd által kezdeményezett "naaaaaa mellédfekszemgyereide" próbálkozás után (melyet általam egy "takarodjkimitképzelelhülyesvéd" elutasítás követett) átköltöztem baráti szeretet felajánlása révén pál geri (jelenleg túlélő), honfitarsamhoz, ki igen kedves és átengedte nekem a kanapét, illetve az ágyat néhol, ezzel a lakásban heten lettünk a 3db spanyol illetve 1 db baszk flamencopunk lakótárssal együtt. a lakásban 800 wattos lámpák alatt érlelt hétcolos marijuánaföldjei gondos ápolója ő, a magyar termesztő. a lakás hangulata kezdi már a TILOSTILOS szintet megütni, ezért geri októbertől egy jófejlakás létrehozásával szeretne hozzájárulni saját jólétéhez. ebbe a kis lakóközösségbe engem is meghívott, mint jófejt, meglássuk mi lesz.

intenzív 5napos lakáskeresésem eredményében ülök éppen, ha valakit érdekel, keresse meg a térképen: Ausías Marc 125, entresuelo/3, az Arc de Triomf megállónál. Ide lehet nekem gyönyörű balatoni képeslapokat írni, egészen október 3-ig, mert aztán továbbállok (esetleg egy jófejlakásba). Nagyon fogok örülni. Itten van két mexikói fiúfej, meg egy embert meghazudtoló szépségű leány, aki spanyol, illetve egy darab Sombra, aki fekete, kurvanagy és kutyanő. Kedves mind egytől egyig. A szobám relatíve kicsiny és fura szaga van, de azt hiszem majd hiányozni is fog az a kis büdös. Majdnem jobb helyen laktam egy Grácia nevű részén a városnak, amit szeretek, de az aztán meghiúsult egy borzasztó féreértés miatt, mert a kis együgyű francia lakófiú azt hitte, az érdeklődők közül nekem van a legjobb mellem, de aztán kiderült, hogy nem. Illetve majdnem egy marokkói nőnél illetve majdnem Quasimodónál, de aztán azt meg ki akar, egy pupossal együttélni?

Sokféle nemzetbélivel összeráztam már kezemet, és nem érzem úgy, hogy el vagyok veszve egyáltalán. ha ma meghalok, legalább tíz ember sajnálna kicsit. spanyolul is értek, meg mondom amit tudok. a város idegenekkel való telítettsége megüti a kívánt mértéket, segítőkészségük pedig már-már ijesztő mértéket ölt. a város szép, a város jó. aki tud, jöjjék mer lehet, mondjuk elfér valaki a padlón. Na és per bónusz tenger meleg, meg nyár. otthon meg lefogadom hó van és tél és fagy. öööö na akkor most átállítom a tartózkodási helyemet, és válaszolok pármillió munkahirdetésre, illetve elmegyek a playára, mert jól megérdemlem hogy végre süttessem seggemet és lábikráimat, melyre már többször érkezett negatív visszajelzés fehérségét illetően.