+++

karácsony előtt történt. nem volt hideg. de hideg volt. tél volt de mégsem annyira. a lényeg, hogy aranyfogú reggae munkatársam kezdeményezésére ellátogattunk a Kasal del Guniardóba éjjel kettő órakor, ahol nem találtunk mást, csak egy bobmarli-utánérzés zenekar csontig lerágottul unalmas bobmarliszámaira könnyedén mozgó négert, kinek csak szemei világítottak a setétben. africa libre de minek, gondoltuk és lábunk meg sem állt sokáig. mintegy két órai gyaloglás után sikerült eljutnunk David hajlékáig, mely eztán lakhelyemül szolgál majd. megcsappant kedvet újragenerálandó, terjedelmes gyaloglókörútunk éjjel négyre ért véget, melynek útvonala megtekinthető itt.

Fejünket lehajtván és felébredvén már arra eszméltünk, hogy dehisz nyakunkon a karácsony. De Dávidnál ez is megoldódott egy hangulatos családot nélkülöző esten, ahol otthontalan fiatalok gyülekeztek szeretetben és meghittségben: galíciai-magyar- török-mexikói összekarolásnak lehettünk aznap tanúi. Akkor pedig David hirtelen kigurított elénk hatszázezer féle színű zsírkrettát és egy tekercs papíruszt hogy tessék nekiállni most már dolgozni, mert a kisjézusnak még mindig nem akaródzott betoppanni se ajándékokkal, se tórával a kezében. Nem restelltünk rögtön nekiállni rajzolni, és jól tele is satíroztuk az egész mindent, főleg a magát natural tálentomnak tituláló mexikói huszonéves, aki bátran sarokba kényszerítette többi művésztársát hatalmas mázolmányaival. A figyelmes rajztanár megálljt intett a nemzetközi STOP! felkiáltószóval. Se szó se beszéd összetekercselte a papírt és egy újabbat gurított elénk és így tovább, míg vagy 10 kollektív rajzot össze nem kavircoltunk. Akkor aztán megígérte nekünk hogy következő kiállításán szerepelni fog epikus terjedelmű csíkfestményünk, ha megérjük. Ebben maradtunk. A kisjézus meg baszott jönni.

de sebaj, jött a Roland, akit beavattunk bűnös barcelonai életünkbe. a két év végi ünnepség közötti periódus nyugalomban telt. aztán eljött a nocheviejo, melyet mi csak szilveszter esteként emlegettünk. az éjfél a ravalon átsietvén ért minket, de azért nem felejtettük idvezelni az újévet, s ezért egymás hátát megpaskoltuk pluszban. vadim rögvest egy fiesta de casát javallt, ahol kedves spanyol fiatalok kínáltak minket ételitallal s miszemszájnakingerével. aztán dávid unszolására lettünk részei egy saját nemükhöz vonzódó embercsoportnak, ahol senkit sem kellett megkérni a csorgó izzadtságig folyó táncolásra egy kis évvégi rectumsimogatás reményében. innen nemsokkal később távoztunk vadim éppeni ingyenlakhatóságába, ahol egészen napfelkelte előttéig múlattuk az időt. az utcán csak elvétve rikoltoztak már, minenki csendes beletörődéssel nyugtázta, hogy megint kezdődik egy január.

This entry was posted on 2007. január 18., csütörtök at 11:38. You can skip to the end and leave a response.