+++

Kint mar vart a taxismaffia a capameretu mercedesekkel es kicsi rozoga peugeot ketszazocsikkel, termeszetesen a nyolcvanas evekbol ittmaradt modellekkel. Eloszor vagy Marokkoban es a taxis tudja ezt.sok penzt ker toled....irrealisan sokat...te pedig el fogod hinni, hogy az annyiba kerul...taxisunk aznap mar nem dolgozott.

Marrakech az egy rozsaszin varos, nagy es lesut raja a nap mindig, lehet kortyolgatni a forro mentateat mindig es mindekor, hogy izzadast provokaljon a kultursokktol diszfunkciozus mirigyekbol. Az ember rogton tipikus arab sztereotipiakkal talalkozhat: lokalis embertomeg allja korul az attrakciot, es valoban megkapo a vad dallamokat furulyalo oregember, mikozben a kobra meg jon ki a fonott kosarbol, meg mindenkit meg akar harapni. Aztan ott vannak a jus d´orange arusok tucatjai, ahol igen olcson lehet frissen facsart narancslevet kapni, s az ember rogvest megorul ennek es azonnal harmat vasarol. De kell is.

Meg osztan a foldrol illetve bazarokbol orditva arulo kereskedok, a nyugati fehernepet lerohano leginkabb lobaszo injekciostuhoz hasonlito hennarajzolo keszulekkel felszerelt asszonyok es a feher ember fele kezuket automatikusan kinyujto koldusok (legyen az gyermek vagy agg). Termeszetesen ostoba feher papirokat szorongato hatizsakos emberre azonnal lecsap a kis “entudom merrevisz azut”, magat hivatalos guide-nak kepzelo retkes kolyok, aki vegul elvezetett a hostelbe, pedig mi is tudtuk hol van. Az igazgato kedvesen, de megis nyomatekosan figyelmeztetett hogy “you give the boy now 3 or 4 dirham.” oke. Akkor adok. Ezutan boklaszas kovetkezett a vegelathatatlan bodek kozott, ahol folytatodott az eroszakos kereskedok ejszakaja. Meg mentatea, mentatea, itt is mentateat igyunk mar, meg ott is mentateat igyunk mar. Mentatea.

A repulotarsasag magazinjabol kinezett varazslatos kertrol keszult fotorol kiderult, hogy csak ugyes fotosopp, de azert igy is kedves volt a maga kis lepukisagaval, es legalabb csak helyiek maszkaltak. A csalodast mentateaval gyogyitottuk. A foterre visszaterven latta hat az ember, hogy ekozben felallitottak ezer etelsatrat es mindegyikbol finom etelt lehet kapni, mikozben az egyszeri marokkoi ember szokasos esti eneklesbe es zenelesbe kezd, kis korben ulo csoportokban. Nyilvan most eled a varos, hisz vegre csak harminc fok van.

1 dirhamos sutemenyt arulo kislanyt kuld oda hozzank anyja, hogy nezzen rank olyan hipnotizalo “elhagyatott szerencsetlen vagyok adjal penzt” szemmel, aminek meg mi sem tudunk ellenallni. Egy dirham az ara, es cserebe olyan mosoly jar, amitol az ember azt se tudja, fiu-e vagy lany.

Masnap a kinezett buszhoz megyunk, ami majd elvisz Essaouiraba, s az allomason varakozas 4 oraja nem telt erdektelenul...mentateaztunk peldaul...meeeeg ettunk trash etelt....meeeeeg ize uldogeltunk, s szenvedtunk hosegtol na. DE vegre elvitt a busz es ott lettunk hirtelen egy KEK varosban, ami a marrakechi husszintol kifolyt szemeimnek uditoleg hatott. Es vegre szel, es ocean es huvos, pedig alig csak haromoranyi utra fekudt az izzo pokol.

A kek varos kicsinysege rogvest erzekelheto volt, mihelyst meglattuk, hogy a 4 meter szelessegu utcara azt irtak ki hogy avenue. A rendes turistaember szamara bejarhato utak par ora leforgasa alatt atlathatoak, azok tele sok arab emberrel es megtobb megtepett macskaval, akik nagyon orulnek, hogy egyre tobb feher embertol kapnak anyagi es termeszetbeli javakat az egyebkent nem tul gazdag es lehetosegeket nem kinalo varosukban. De itt mar mindjart konnyebb talalni kevesert sokat ettermeket (kunyeralos macskak ezreivel, akik akkor se mennek el, ha odabbrugod), ahol vegul az egyszeri ember persze ordas fosast kap a nyers etelek folytan, de az mindegy, legalabb jollakott. Egy izben megtortent ez G-vel is, aki gorcsoktol gornyedve fekudt otthon, en meg elmentem az utcank vegeben fekvo gyogyszertarba, mikozben csak 10 ember kiabalta utanam, hogy kerek-e a bananjabol, koztuk egy rendor. Aznap mar nem mereszkedtem ki egyedul.

A “papirzsebkendoarus retkes kolyok” fenomena itt megerosebben jelen van, s azok meg levakarhatatlanabbak es szemtelenebbek: mikozben gyakorlatlan hipnotizorkent probal cigit lopni az asztalrol, a figyelmes multitasking feher ember az uton-utfelen mar megtanult “takarodj” arab megfelelojevel valaszol, s ezalatt labaval ket girhes macskadogot taszajt arrebb az asztal alatt.

A koldulasnak is radikalisabb vallfajait ismerhettuk meg: egeszseges emberek praktikusan maguk melle helyezett benak, ertelmi fogyatekosok, uszkos labuak segitsegevel koldulnak, nem keves sikerrel. Szemfules oregasszony torzshelyekent pedig szallasunkat nezte ki maganak, mert onnan mindig jon ki gazdag nyugati ember.

Valojaban jol benezte, mert csak olcso hostelt kereso hatizsakosokkal volt tele egy Bizbiz nevu helyi ember lakasa (“The Cave”), melyet megcsinalt szep szinesre lepcsovel, halozugokkal es egyebekkel. Jobb nem is lehetett volna, mindenkinek csak ajanlhatom. Maga Bizbiz a Ramadan elotti utolso napokat unnepelve ejjel-nappal felreszeg es szetcsuszott allapotban tunt fel egyszer-egyszer a lakasban pokerezni egyet mas lakotarsainkkal, majd elutazasunk napjan szerenyen visszautasitotta a bort, vallasos alazatbol.

Pollen es hires marokkoi csoki kerult halaszember zsebebol elo, illetve helyi raszta arcot tamadtunk le erte. Na igen. Errol tan ennyit. Bacsi nem akarta eladni nekem az arab olvasokonyvet, mert nevettem a kepeken, de aztan megis meggondolta, amikor mar csak a ferfiember ment oda komoly vasarlasi szandekkal. Indigot, fuszereket, teaskannat es vizipipat meg gyorsan beszereztunk, aztan mar jonni is kellett haza. Ja, es lattam hullocsillagot.

This entry was posted on 2007. szeptember 8., szombat at 13:57. You can skip to the end and leave a response.