szürkéssárga
ismét egy hónap. már hat hónap. ej ej kicsi Barcám, mikor tanulod már meg az időt kezelni rendesen. mindenesetre a hazalátogatás kellemes-fura voltát csak a repülőről újrakirajzolódó tenger és szárazföld újraélése múlhatta felül. leszállok az aerobusról és az ismerős páratartalom csap meg, mely izzadt marokkói-paki hónaljszaggal teljesedik ki a Joaquín Costa utcán lefelé húzván bőröndömet. az utcán történnek a dolgok, beugrok a marokkói zöldségeshez, aki váltig állítja, hogy számomra semmiféle kulcsot nem adtak le, pedig de. mondom neki DE. egy rövidke 15 perces amnéziaroham után pedig homlokához csap a szakállas ember és átnyújtja nekem régi-új belvárosi lakásom kulcsát. a szoba még akkor nem a miénk, de a katalán lakótárs folyamatos ottlétünket időnek előtt barátságos, bár ideges távozással honorálta. David is boldog, végre okosokkal lakik, kiket Grek ill. Áknesz néven illet. s a szoba immár elvehetetlen. van benne mobil melegítőegység is, mi kell még. a fürdőszoba hiányosságait (kitörött ablak, hidegvizes csap) a kétnapos sűrűséggel megejtett ún. fürdőnappal aknáztuk ki, mely során forróvízmelegítés történik hidegvíz elkeverésével cseppnyi ülőkádunkban; meleggel pedig a már fentebb említett Taurus típusú hőcsövek szolgálnak. főzőgetés, ücsörgés, telediario. az utcára kilépve a közelkeleti piacok kellemes egzisztenciális problémáktól hergelt ordítozása fogad. van háziorvosom, van pöttyös bankkártyám. otthon vagyok.
aztán Pál úr rendezett egy zsúrt, legfőképp wiwen tömörülő honfitársaink részére. voltak ott olyanok, hogy például magyarul tökéletesen beszélő katalán és r-reket ropogtató francia, és nyelvünket egyáltalán nem értő idegen ajkúak is, per bónusz. volt körözött meg gulyás. meg whisky meg bor. tánc, mulatság. egymás - de főleg én gerit - járdáról, és cervezabeer-árusról való felsegítésének emléke dereng fejemben, mikor a hazaútra gondolok.
azóta, ezelőtt és eközben tovább folyik munkanapjaim szürkéssárga vörhenye, az angolok még mindig hisztériáznak és leszakítják a jobb fülemet, de mindezt már úgy tűnik sikerült megszoknom. a közös munkatér átrendezése folytán team managereim keze már nem érhet el hozzám, s ezt nem vagyok rest szemtelenmód kihasználni és munkaállomásomat internetkávézónak használni állandó jelleggel. egyik nap elaludtam, kaptam is dádát érte. semmi esetre sem gondolom, hogy innen tovább kéne álnom a közeljövőben, kiveve ha kirúgnak persze.
karim – a marokkói kapcsolat – szerzett egy pont olyan biciklit, amilyen nekem kéne, de aztán eszébe jutott, hogy ezt sajnos itt a barrioban nem lehet használni, mert hát innét van. pedig már majdnem lett…de azért a rendelést leadtuk, s karim felebaráti szeretetből rögvest elővett pár nappal később egy újabb összecsukható típusú biciklettát, melyet azonnal kipróbáltam és gondoltam alkudok egyet a jó öreg arab-zsidó barátság emlékére, de ezt karim rövidre zárta, mondván „setenta y cinco muy buen precio”. azonnal megvásároltam. izlésem szerint matricákkal vertem ki, remélem a felismerhetetlenségig. azzal járok majdan dolgozni, ha végre már eláll a súrnyadt eső.
aztán Pál úr rendezett egy zsúrt, legfőképp wiwen tömörülő honfitársaink részére. voltak ott olyanok, hogy például magyarul tökéletesen beszélő katalán és r-reket ropogtató francia, és nyelvünket egyáltalán nem értő idegen ajkúak is, per bónusz. volt körözött meg gulyás. meg whisky meg bor. tánc, mulatság. egymás - de főleg én gerit - járdáról, és cervezabeer-árusról való felsegítésének emléke dereng fejemben, mikor a hazaútra gondolok.
azóta, ezelőtt és eközben tovább folyik munkanapjaim szürkéssárga vörhenye, az angolok még mindig hisztériáznak és leszakítják a jobb fülemet, de mindezt már úgy tűnik sikerült megszoknom. a közös munkatér átrendezése folytán team managereim keze már nem érhet el hozzám, s ezt nem vagyok rest szemtelenmód kihasználni és munkaállomásomat internetkávézónak használni állandó jelleggel. egyik nap elaludtam, kaptam is dádát érte. semmi esetre sem gondolom, hogy innen tovább kéne álnom a közeljövőben, kiveve ha kirúgnak persze.
karim – a marokkói kapcsolat – szerzett egy pont olyan biciklit, amilyen nekem kéne, de aztán eszébe jutott, hogy ezt sajnos itt a barrioban nem lehet használni, mert hát innét van. pedig már majdnem lett…de azért a rendelést leadtuk, s karim felebaráti szeretetből rögvest elővett pár nappal később egy újabb összecsukható típusú biciklettát, melyet azonnal kipróbáltam és gondoltam alkudok egyet a jó öreg arab-zsidó barátság emlékére, de ezt karim rövidre zárta, mondván „setenta y cinco muy buen precio”. azonnal megvásároltam. izlésem szerint matricákkal vertem ki, remélem a felismerhetetlenségig. azzal járok majdan dolgozni, ha végre már eláll a súrnyadt eső.
This entry was posted
on 2007. február 17., szombat at 10:34.
You can skip to the end and leave a response.
gratulálok ágikám, szépen fejlődik a stílusod
nethe nee!!!
ITT A PAL UR!!!
joflesh a blogod!
nagyon dög!
eh
Pal ur
» Megjegyzés küldése